Csurka Péter

Sam the Sham and the Pharaohs: Wooly Booly.

Nekem minden ezzel kezdődött. Na…de mivel is? Sam Sham volt a Texas-ban született Domingo Sam Samudio énekesnek a művész neve, aki a kísérő zenekarát fáraóknak nevezte el. Híres siker számuk volt 1965-ben a Wooly Booly, így hívták állítólag Sam macskáját, a szám címét tőle kölcsönözték. Abban az évben a nővérem egy barátja kölcsönadta neki orsós magnóját, a Telefongyár Terta 922-es készülékét. (Óriási kincs volt!) Amikor volt egy szabad pillanata a magnónak, én, mint aprócska gyerek, elbűvölve néztem és kapcsolgattam. Először, mint technikai érdekesség keltette fel a figyelmemet, de addig-addig, míg egyre többször tekertem vissza a szalagok egyikét az említett felvételre és rájöttem, ez nekem roppantul tetszik.

Sok minden eldőlt ezáltal számomra, ugyanis innen datálódik a zene iránti szeretetem, amely végig kísérte az eddigi életemet. Édesapám – bár műszaki ember volt, a Bánky Donát Műszaki Főiskolát, illetve annak elődjét végezte el – kitűnően citerázott, jó hallása volt, csakúgy, mint édesanyámnak és nővéremnek. A zenei „fertőzés” után már minden létező rádióadót elkezdtem hallgatni egy öreg „világvevő” rádió készüléken, persze közép hullámon, és kerestem a kor népszerű könnyűzenei felvételeit. A hangminőség akkoriban még nem számított. Később, amikor Budapesten tanultam, tagja voltam a Fővárosi Művelődési Ház Magnós Klubjának. Akkoriban ez volt talán az egyetlen hely, ahol hozzá lehetett jutni a világ „beat” zenei termésének legjavához. A klub vezetője akkoriban Wilpert Imre volt.

Nyaranta Békésen egy fanatikus társaság verődött össze a Kettős-Körös mellett, ott, ahol egykor a rév működött. A víz és a zene hozott össze bennünket szinte minden nap, ki mennyire ért rá. Szöllősi Misi (†) igazi vezéregyéniség volt közöttünk és fantasztikusan értett a jó zenékhez. Kosárfonó volt, és munka mellett mindig hallgatta a rádiót. Pontosan ismerte, mikor melyik adón van jó zenéket sugárzó műsor. Naprakész volt az újdonságokból. Katona Pali (†) egy kissé külonc figura, a legolvasottabb volt közöttünk, igazi politikai-ideológiai hangadónak számított a társaságban. Persze a vízparton is állandóan szólt Riga, VEF meg más rádiókon a Szabad Európa műsora, Novi Sad-i Futótűz, Radio Luxemburg. A zenék között hírek, amely ha Münchenből jött a Szabad Európa műsorából, akkor - az akkori törvények alapján - rendszer elleni lázításnak számított. Közösségben tiltott volt hallgatni. (A rádiót a CIA pénzelte.) Lett is ebből balhé, a hetvenes évek elején rendőrségi vizsgálat indult ellenünk. Annyira félt az akkori hatalom a nyugati adásoktól, hogy zavaró állomásokat telepítettek, főként külföldön, az adások elnyomására. Mai ésszel ez persze hihetetlen.

Idővel nagyot fordult a világ és később egy csodaszámbamenő történet részese lehettem. Szekeres András - egykori munkatársunk - közreműködésével ellátogatott a Torony Rádióba (a megyében először hozzánk) Ekecs Géza, vagy ahogyan mi ismertük: Cseke László, a Szabad Európa Rádió München-ben élő, rendkívül művelt, több nyelven beszélő egykori műsorvezetője.  Úgy 1968 körül, ha valaki nekem azt mondja, hogy az a műsorvezető, akiért rajongtunk és akivel nap mint nap  életünk jelentős részét az éteren át megosztottuk, az a saját rádiónkban, Békésen fog műsort vezetni 1997-ben, a rádió első születésnapján, nos, azt totális őrültnek neveztem volna. (Első kép: Cseke László a Régi Torony stúdióban 1997. 09. 29.) Cseke Lászlónak, miután megérkeztünk, az volt a kívánsága, hogy mutassuk meg neki a Kettős-Köröst, mert még korábban sohasem látta. Kivittem a békési hídhoz, ahova az utunk a családi házunk előtt vezetett. Ott megálltunk, és édesanyámnak bemutattam Cseke Lászlót, akinek jellegzetes hangját azonnal felismerte. Nem csoda, hiszen általam évtizedeken át hallotta a rádióból. Mondanom sem kell, meglepetésében alig talált szavakat. Még egy érdekesség a jövetelével kapcsolatban. Nem sokkal előtte hunyt el tragikus körülmények között Lady Diana Frances Spencer, walesi hercegné. Megrendítő halálhírére jelentette meg Elton John a Candle in the Wind című kislemezét amely éppen aznap került a boltokba amikor Cseke László Magyarországra elindult. Sorba állt érte, megvette és elhozta nekünk. Talán mi játszottuk Magyarországon először. 

Amikor egy alkalommal Cseke Lászlóval Sopronból Békés felé utaztunk, az autóban sokat beszélgettünk. Elmondta, hogy miért kezdett el a Szabad Európa Rádió könnyűzenét sugározni. Az üzemeltetők régóta szerették volna a fiatalokat is elérni politikai üzeneteikkel, de ők nem nagyon hallgatták ezt az adót. Németország a háború óta amerikai katonai megszállás alatt állt, és az USA sok helyi rádiót működtetett a katonák számára már akkor is, amelyeken Európában ismeretlen, amerikai zenét sugároztak. Cseke László egyik barátja, aki az ottani támaszponthoz közel lakott, panaszkodott neki, hogy a lánya éjjel nem alszik, mert a takaró alatt egy pici rádión egyik amerikai katonai adót hallgatja és másnap az iskolában nem tud figyelni a fáradtságtól. Cseke László elgondolkodott rajta, mi lehet olyan vonzó, ami erre bírja barátjának a lányát. Meghallgatta az amerikai műsort, és rájött, ez a fiatalok zenéje, ezzel el lehet csábítani a keleti blokk fiatalságát is. A Szabad Európa Rádió az összes keleti, szocialista országnak sugárzott műsort, az adott ország nyelvén. Így született meg a „Délutáni Randevú”, a „Tinédzser Parti”, a „Forgószínpad” és több más műsor is. Nekünk ezek az adások az ifjonti szabadságvágyunk szimbólumai voltak, egy új életérzés közvetítői. Felszakítottak bennünk valamit, aminek a létezéséről nem is tudtunk. (Második kép: Csurka Péter, Cseke László, Pálfi Sándor, Szekeres András)

A 70-es években jöttek a Jugoszláviai hanglemez túrák. Josip Broz Tito országa viszonylagos szabadságot vívott ki magának a szocialista táboron belül, így ott lehetett jó lemezeket beszerezni, amelyeket licence alapján gyártottak. Eredeti nyugati lemezeket csak kiváltságosok hozhattak be maguknak az országba.

Az idő múlásával változik, fejlődik az ember zenei ízlése. Jó ideje a rock zene progresszív irányzata áll közel hozzám és a stílussal kicsit rokon műfaj, a jazz-rock. A két legnagyobb zenei egyéniség számomra Frank Zappa és Jimi Hendrix. Akik igazán szeretik a muzsikát, azok számára a régen kedvelt zenék is megmaradnak kedvenceknek. Akkor is így van ez, hogyha közben egész más műfajok fele kalandozunk el. Úgy vélem, az akkori korhoz, a fiatalsághoz, az egykori élethelyzetekhez, sikerekhez, valamint a zenével kapcsolatos és számunkra kedves emberekhez való erős érzelmi kötődés okozza ezt. Ezek a szálak nem szakadnak el könnyen. Így maradt meg örök emlékként 1966-ból, (?) a Beatles I Saw Her Standing There című száma, amelyet a békési gimnázium helyi zenekara játszott a „Silóban” egy tanévzáró ünnepségen. Tátva maradt a szám, ilyet, itt Békésen, helyi amatőr zenészektől…..? A Beatles zenéjével kapcsolatban soha nem felejtem el Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerzőnk véleményét, amelyet egy interjú során osztott meg velem, illetve a rádió hallgatóival: „lehet írni sokféle jó zenét, de szép dallamot….. azt a legnehezebb a világon.”

Akik kedd esténként a rádió kereső gombjával a 94.4 MHz frekvenciára hangolnak, azok a Zeneböngészde című műsoromban két órás ízelítőt hallhatnak  a rock, jazz és a blues műfajaiból. Idén 20 éves lesz a Torony Rádió és ez a műsor a kezdetektől létezik, sőt már a Beach Rádióban is találkozhattak vele. Oda azért kaptam meghívást műsorvezetésre, mert már akkor is viszonylag nagy gyűjteménnyel rendelkeztem az imént említett műfajok előadóinak CD-iből. Ritkán, napközben is vezetek műsort, olyankor más jellegű felvételeket válogatok, nyilván némileg „rádióbarátibb” zenéket, persze olykor azért vannak átfedések.

A zene megszólaltatásához műszaki berendezés is szükségeltetik. A korai években elegendőek voltak az akkori kereskedelmi kínálatot lefedő főként szovjet, lengyel, csehszlovák, NDK-s rádiók, magnók is. Mára sok zenerajongó törekszik jó minőségű, High Fidelity (HI-FI) újabban HIGH-END készülékek beszerzésére. Itt a határ...... a csillagos ég. Az évek  során én is törekedtem "a lehetőségeimhez képest" elfogadható rendszert összeállítani, de számomra a lényeg azért a zene maradt. Alapjában véve megmaradtam zenegyűjtőnek. Kedd esténként (19 és 21óra között) a műsorom alapján meggyőződhetnek arról, hogy mennyire gyüjtöttem jól, vagy inkább jó ízléssel a zenéket.  A Zeneböngészdében kizárólag az otthoni zenetáramból válogatok a hallgatóknak.

 

Kép 1: 
Kép 2: