Mucsi József

Reggelente, amikor hat óra után bejelentkezem, sokan alszanak még, de sokan már keményen dolgoznak.

Talán van, aki a hangom, a nevem után személyesen is ismer, van aki csak elképzeli, milyen vagyok. Nos, aki szeretné tudni, ki is a reggeli dörmögő Mucsi Józsi, azok kedvéért egy fotót is mellékeltem.

42 éves elmúltam, de sokan nem hiszik el. 20 éves elmúlt a lányom, aki kiváló kommunikációs képességeit felhasználva 3 évig dolgozott a Torony Rádióban. Ő Mucsi Niki! A fiam 14 éves múlt, ő most próbálgatja szárnyait, keresi helyét a világban, de amint szokás mondani, alma a fájától.... Talán ő lesz egyszer az utódom itt, a keverőpult mögött. 

Gyerekként állandóan körülvett a zene. A SOKOL rádió elengedhetetlen kelléke volt a délutáni, esti sétáknak, és nem egy kiváló énekhanggal megáldott remek ember van a felmenőim között. Bennem csupán a zene iránti szeretet, ragaszkodás a "dallamos" zenéhez, ami gyökeret vert. Alig 12 évesen már szinte elszakíthatatlan "kelléke" voltam az iskolarádiónak, 15 évesen pedig önállóan, egy barátommal karöltve szórakoztattam diáktársaimat az iskolai diszkóban.

Bármit csinálok, a rádiónak szólnia kell. Zene, zene, zene!

Nem teszek mást, amikor a keverőpult mellé ülök a rádióban, akár egyedül, akár szinte már elengedhetetlen társammal, egykori tanárommal, Takács Jánossal műsorba kerülök, olyan rádióműsort szeretnék készíteni, amilyet én is szívesen hallgatnék, akár munka mellett, akár szabadidőmben.

Jelezzék, ha mégsem sikerülne, hisz a rádió Önökért szól, és ne történjék meg az LGT "Rádió" című dala szerint a következő: „Ha nem tetszik, hát kikapcsolható".